Így kezdtem el a klinikai szakképzést. A klinikusokról gyakran feltételezik, hogy csak a diagnózisok számítanak és ezek mentén skatulyázzák be az embereket. Biztos vagyok benne, hogy ez is előfordul, de nagyon hálás vagyok azért, hogy én mást tapasztalhattam. A gyakorlataim során mindig olyan szakemberektől tanulhattam, akik mély terápiás tudása hatalmas alázattal, szeretettel és figyelemmel párosult. Azt élhettem meg, hogy egy olyan légkörben fejlődik bennem a terapeuta, ahol nem levágni akarják a szárnyaimat, hanem segítik megtalálni azt, hogy én milyen terapeuta vagyok, én hogyan tudok segíteni. A segítség módja a pszichológus személyiségén, önismeretének mélységén is múlik, így én is sok évet töltöttem el csoportos és egyéni folyamatokban. Integratív, szimbólumterápiás, relaxációs és csoportanalitikus önismereten is részt vettem. Pár éve pedig analízisbe kezdtem járni.

Munkám első éveiben egy gyermekjogi alapítványnál dolgoztam. Az alapítvány szexedukációs programjában dolgozva online segítő beszélgetéseket folytattunk gyerekekkel, illetve szülőséget segítő tartalmak készítésében vettem részt. Különösen fontos volt számomra a bántalmazás megelőzése és a túlélőkkel folytatott munka, valamint a szakemberek képzése, érzékenyítése. Egy évet eltöltöttem a gyerekvédelemben dolgozó pszichológusként is. Terapeutaként évek óta gyerekekkel, fiatal felnőttekkel és szülőkkel dolgozom. Rengeteget tanultam arról, hogy az őszinte, szeretetre és elfogadásra épülő kapcsolatoknak micsoda gyógyító ereje van. Hogy a gyerekek belső szükségleteiket felhangosítva, teret adva nekik önmaguktól érzik, hogy mi gyógyítja őket.